Székelyudvarhelyen nov. 21-ére Szász Jenő polgármester összehívta a rendkívüli önkormányzati ülést, melyen megjelent csaknem az egész frakció, és letette a hivatali esküt. Működőképes önkormányzata van végre a városnak. A szakbizottságokba történő beiratkozásnál véleménykülönbség alakult ki az Udvarhelyért Polgári Egyesület (UPE) és az RMDSZ képviselői közt, ezért az utóbbiak kivonultak a teremből. Az ott maradó nyolc UPE-s és egy független képviselő folytatta az ülést László János elnökletével. Szász Jenő polgármester tájékoztatójában az építendő szeméttározó ügye, a város gazdasági helyzete, a Marin Preda iskola botrányos magatartása és a távfűtés támogatása szerepelt. Még az RMDSZ-frakció kivonulása előtti felszólalásokból világosan kitűnt, hogy a testület rövidesen meg fog egyezni a jól előkészítendő rendes havi ülés dátumában és napirendi pontjaiban. /Komoróczy György: Székelyudvarhely. Megtört a jég. Rendkívüli önkormányzati ülést tartottak. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 22./
2000. november 23.
A hetvenéves Murádin Lászlót, az erdélyi magyar nyelvtudomány és nyelvművelés rangidősét köszöntötte a lapban a másik kiváló nyelvművelő, a székelyudvarhelyi Komoróczy György. Murádin László nyelvészeti érdeklődését Szabó T. Attila keltette fel. Évtizedeken át vezette és írta a kolozsvári Igazság című napilap nyelvművelő rovatát, napjainkban a lap utódjában, a Szabadságban folytatja ismeretterjesztő munkáját. Nyelvművelő kötetei: Anyanyelvünk művelése; Szavak titka; Szavak színeváltozása; Anyanyelvünk ösvényei; A hely, ahol élünk. A nyelvészvilág csodálkozására egyedül jelentette meg A romániai magyar nyelvjárások atlasza című munkáját, amely egy egész kutatócsoportnak is becsületére válna. Murádin három évvel ezelőtt erélyesen szembeszállt Budapesten néhány személy nyelvművelés-ellenes nyilatkozatával. Murádin László leszögezte: "Az erdélyi magyar nyelvművelés ma már küzdelem. Küzdelem nyelvünk fokozatos elrománosodása, elrománosítása ellen, küzdelem a magyar nyelvért, a magyar nyelv megőrzéséért. Egyik oldalán ott áll a magyar közösség, mely természetes módon küzd mind nemzeti öntudatának, mind anyanyelvének megtartásáért, a másik oldalon ott áll a hatalom, amely mindent megtett és megtesz az egységes állameszmény érdekében a nemzetiségek, elsősorban a jelentős magyar kisebbség elsorvasztásáért, elrománosításáért. A nyelvművelésnek a maga sajátos módszereivel tudatosítania kell mindenkiben, hogy önazonosságunk egyik fontos, talán legfontosabb ismérve a nyelv. Mert valóban: magyar nyelv nélkül nincs magyar ember." /Komoróczy György: Murádin László köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 21./
2000. november 24.
A Székelyudvarhelyen működő, Lőrincz György író által létesített Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány nov. 25-én a Városháza dísztermébe hívja az irodalomkedvelőket két fontos esemény alkalmából: köszöntik azokat az erdélyi magyar írókat, akik az idén töltötték be 70. életévüket vagy hetven fölött valamelyik kerek évfordulót: 75-öt, 80-at, 85-öt, 90-et. Az évek sorrendjében ők a következők: Szabó Gyula, Csávossy György, Kabós Éva, Hornyák József, Létay Lajos, Sombori Sándor. Ismertetik az irodalmi alapítvány által idénre meghirdetett esszépályázat eredményeit, kiosztják a pályadíjakat az első három pályázónak. A beküldött tanulmányokat elbíráló bizottság tagjai: Gálfalvi György író, dr. Kántor Lajos irodalomkritikus, Lőrincz György író. Az ünnepélyes műsorban fellépnek a helybeli Palló Imre Művészeti Iskola diákjai. /(Komoróczy György): Írók köszöntése és díjazása. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 24./
2001. január 4.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének lapja, a Hírhordó decemberi száma közölte Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanárnak a IX. Anyanyelvi Konferencián elhangzott Anyanyelvűség, többnyelvűség, integráció és kisebbségek című előadását. Péntek professzor a modernizáció és megmaradás dilemmájáról beszélt, majd a kisebbségek nyelvi, nyelvhasználati jogait, a nyelvmegőrzés módjait boncolgatta. Néhány megállapítását átvette a napilap: A mi igényeink semmiképpen sem szállíthatók le a mai európai mércére... A nyelv jogi státusában és az oktatásban semmiféle alárendeltség és diszkrimináció nem fogadható el. A professzor hangsúlyozta, hogy a nyelvmegtartás egyetlen módja: a nyelvhasználat. Megőrizni a nyelvet másképpen nem lehet és nem is érdemes, csak a nyelv használatával. A nyelvmegtartás esélyeiről szólva, az előadó beszélt a kedvező tényezőkről is, ilyen például Erdély nyelvi tartalékai, a Székelyföld nyelvi varázsa, a magyar nyelv mássága a környező nyelvek tengerében stb. Rontja viszont a nyelvmegtartás esélyeit a külső régiókban az anyanyelv alárendelt jogi helyzete, a peremországok lingvicista és etnicista nyelv- és oktatáspolitikája is. Péntek János a nyelvi és nyelvhasználati gondok orvoslására egy oktatási és egy nyelvi intézet létrehozását javasolta Erdélyben. /Komoróczy György: Meddig él egy nyelv? = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 4./
2001. február 9.
Szőcs Lajos korondi pedagógus szerzőtársával, Janitsek Jenő kolozsvári nyugalmazott egyetemi tanárral öt névtani, Budapesten megjelent tanulmánykötetet adományozott a Székelyudvarhelyi Városi Könyvtárnak. A Magyar névtani dolgozatok sorozatban megjelent Hajdu Mihály (Eötvös Loránd Tudományegyetem) által szerkesztett tudományos munkák a Hargita megyei Atyha, Etéd, Énlaka, Küsmöd és Sófalva hely- és családnév anyagát tartalmazzák. /Komoróczy György: Ajándék a könyvtárnak. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 9./
2001. február 23.
A közelmúltban megnyílt Székelyudvarhely új épületbe költöztetett könyvtára. Dr. Hermann Gusztáv történész, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója elmondta, hogy megszerezte a doktori fokozatot. 1991 óta foglalkozott választott témájával: A székelység magyarságtudatának kezdetei. A témaválasztásban szerepe volt annak, hogy felmerült az a nézet: a székely és a magyar más-más nemzet, az előbbi külön identitású nép Romániában. Dr. Hermann Gusztáv érdekes eredményre jutott. A köztudat azt tartja, hogy a székelység a magyarsághoz 1848-ban csatlakozott. Másképp mondva: akkor vallja meg magyarságát tettel és szóval egyaránt. Ezzel szemben Hermann Gusztáv állítja, hogy a székelyeknek mindig volt a magyarságtudatuk, csak abban mindig volt egy árnyalatnyi másság, akárcsak ahogy van némi másság a zalai parasztban, a palócban, hajdúságiban, kunságiban. A magyarsághoz való tartozást a székelyek már a XVIII. században megfogalmazták, tehát jóval 1848 előtt. Például kiállnak a nemzeti nyelv - természetesen a magyar nyelv - védelmében II. József korában, szolidarizálnak a magyar nemzet többi csoportjaival a korona és a nemzet más kincseinek védelmére kelnek. Dr. Hermann Gusztáv Kolozsváron doktorált, a disszertáció román nyelven készült, most fordítja magyarra, már van szerződés a kiadására a Pro-Print Kiadóval. - A vezetése alatt álló könyvtár jelenleg Erdély egyik legjobb és legkorszerűbb magyar könyvtára. Szeretne kutatócsoportok számára is teret biztosítani. Jelenleg már működik egy humánértelmiségiekből - történelem szakosokból - álló csoport. Ők rövidesen kötettel fognak bemutatkozni Areopolisz történelmi és társadalmi tanulmányok címmel. /Komoróczy György: A székelység magyarságtudatának kezdetei. Beszélgetés dr. Hermann Gusztáv történésszel, a Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagjával, a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatójával. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 23./
2001. március 17.
Márc. 16-án Székelyudvarhelyen az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségének szervezésében szakmai megbeszélésre gyűltek össze az építőipari cégek küldöttei. Huszonöt cég szakemberei tárgyaltak szakmai kérdésekről. Volt köztük bukaresti, brassói, besztercei, segesvári, csíkszeredai, székelykeresztúri és udvarhelyi vállalkozó, üzletember. Kolumbán József, az Udvarhelyszéki Magánvállalkozók Szövetségének elnöke a szakmai találkozók rendszeresítését szorgalmazta. /Komoróczy György: Üzletember-találkozó. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./
2001. május 3.
Romlik a magyar nyelv helyzete az oktatásban, állapította meg Péntek János, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) elnöke, kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár Kovásznán, a Magyar Nyelv Napjai rendezvényen. Péntek professzor bírálta a forgalomban lévő nyelvtankönyvek színvonalát is, beszélt a szakterminológia egységesítéséről, és más nyelvi bajokról. Murvai Olga bukaresti egyetemi docens a nyelvi másságról, a nyelvekről beszélt, Benő Attila egyetemi adjunktus az államnyelv és kisebbségi nyelvek érintkezéséről, a jogfosztott nyelvi helyzetről, Gazda József kovásznai tanár a Kárpát-medence nyelvi helyzetét a vegyes házasságok tükrében vizsgálta. Vremir-Veress Márta kolozsvári egyetemi adjunktus az erdélyi kétnyelvűség helyzetét elemezte. - A Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny országos döntőjén az általános iskolások alsó tagozatosai közül a brassói Áprily Lajos iskola csapata volt a legjobb, a felső tagozatosok első helyezettje a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégium csapata lett, a középiskolások versenyét a kézdivásárhelyi Bod Péter Református Kollégium csapata nyerte. /Komoróczy György: Romlik a magyar nyelv helyzete az oktatásban. A Magyar Nyelv Napjai Kovásznán. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 3./
2001. május 17.
Tízéves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Az előzménye: a 80-as években Zsigmond Győző magyartanár évről évre anyanyelvi versenyeket szervezett az iskolásoknak. A diktatúra idején a szekuritáté döntésére ezért Zsigmond Győzőnek távoznia kellett Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyön kötött ki. Ott szervezte meg a Kőrösi Csoma Sándor Anyanyelvi Verseny (rövidítve: KAV). Ezeknek a versenyeknek a tapasztalatai vezettek el az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége (AESZ) megalakulásához, sepsiszentgyörgyi székhellyel. Első elnöke Tulit Ilona sepsiszentgyörgyi magyartanár volt, őt követte Zsigmond Győző (ma egyetemi adjunktus), néhány éve pedig Péntek János nyelvészprofesszor, kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár tölti be az elnöki tisztet. A két alelnök: Török Katalin magyartanár, Ördögh-Gyárfás Lajos villamosmérnök, művelődési felügyelő; titkár: Nagy Zsuzsanna újságíró. A szövetség szakmai, tudományos irányítója az első perctől kezdve Péntek János volt. Az AESZ-nek ma már van alosztálya is Kolozsvárott: az Aranka György Nyelvművelő Kör. /Komoróczy György: Tízéves az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége. Nyelvművelés magas fokon. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 17./
2001. augusztus 16.
Körkép - 2001 címmel a budapesti Magvető Könyvkiadó az ünnepi könyvhétre prózakötetet adott ki. Huszonhárom magyar író - anyaországi, határon túli, illetve nyugat-európai - kisprózáját tartalmazza. A közismert Duba Gyula, Ferdinandy György, Parti Nagy Lajos, Podmaniczky Szilárd, Szakonyi Károly, Závada Pál szerzők társaságában található egy erdélyi író is: a székelyudvarhelyi Lőrincz György. Írásának címe: Az elveszített sziget. Sokatmondó soraiból idézek néhányat: "Gyönyörű sziget volt, amihez hasonló nem volt több a világon. Hatalmas, lankás, bőségesen termő földekkel volt megáldva... Azt beszélték, a szigetet két oldalról - keletről és északról - hatalmas hegyek vették körül... erdőségek borították mindenütt, amelyet nem tört meg más, csak suvadásos dombok, fehéren vagy szürkén magasló kősziklák, várak, kastélyok, amelyeken esténként csillagok könyököltek... Tény, hogy ez a sziget, miután valamilyen oknál fogva elveszett, egyre szépült. Az öregek emlékezete rubinttal, gyémánttal ékesítette..., amikor néha-néha botjukra támaszkodva kiértek a falu végére, s látták, hogy még mindig akadnak olyanok, akik hisznek e szigetben, s ott csüngnek a fán és néznek el napnyugat felé. Haza". /Komoróczy György: Körkép - 2001 = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 16./
2001. október 2.
Sikeres volt az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének (AESZ) múlt hét végi árkosi szakmai tanácskozása. Öt egyetemi tanár, egy tudományos kutató és egy középiskolai tanár beszélt a Kárpát-medencei magyar nyelvművelés, tankönyvírás, iskolai oktatás égetően fontos kérdéseiről. Fazekas Tiborc Hamburgban tanító professzor leszögezte, a nyelvápolás állami feladat, az értelmiség feladata, és szükség van a modern nyelvújításra: száműzni kell az elburjánzott nyelvi durvaságot, magyarítani kell a szakmák, tudományok nyelvezetét. Murvai Olga, a bukaresti Hungarológiai Intézet professzora azt fejtegette, hogy Európa szellemének nem felel meg az egyetlen közös nyelv. Szabómihály Gizella tudományos kutató a felvidéki közigazgatási, illetve hivatalos nyelv állapotát vizsgálta. Ágoston Mihály újvidéki egyetemi tanár a magyar anyanyelvűek magyar nyelvhasználatáról beszélt, mely alkalommal az intézményes anyanyelvépítés fontosságát emelte ki. Péntek János kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár, az AESZ elnöke a nyelvhasználati egység megteremtésének lehetőségeire tért ki. Előadásának lényege: Közelíteni kell az anyaország határain kívül eső régiók nyelvhasználatát az ideálisnak tartott szabvány-magyar fő változathoz. Székely Győző egyetemi tanár az Erdélyi Tankönyvtanács képviselőjeként a tankönyvek rossz nyelvezetéről beszélt. Balázs Géza budapesti nyelvészprofesszor választott témája: Milyen lesz a 21. század magyar nyelvi kultúrája? Szerinte olyan lesz, amilyenné tesszük. A tisztújító közgyűlésen a vezetőségben nem történt változás: Péntek János maradt az elnök, Török Katalin alelnök, Ördögh- Gyárfás Lajos ügyvezető elnök, Nagy Zsuzsanna titkár. A Nyelvőrzés-díjat Asztalos Lajos kolozsvári lapszerkesztő és műfordító kapta. /Komoróczy György: Anyanyelvi konferencia Árkoson. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 2./
2001. október 12.
Kovásznáról, illetve Székelyudvarhelyről érkezett e-mail-küldeményekben a szerzők, Tőkés László református püspök védelmére keltek, akit mint ismeretes, a legutóbbi SZKT-n megrovásban részesítettek a választási kampányban tanúsított magatartása miatt. Az RMDSZ Kovászna városi szervezetének választmánya felhívásában olvasható: "Tiltakozunk a Tőkés László lejáratását célzó meg nem szűnő kampányok ellen. Kinyilvánítjuk: Tőkés Lászlónak mélyen a romániai magyarság érdekét szem előtt tartó - az RMDSZ-en belül is pillanatnyilag szinte magányosnak tekinthető - harcára, véleménynyilvánítására szükségünk van, és e harcban támogatásunkról biztosítjuk tiszteletbeli elnökünket." A székelyudvarhelyi levél aláírói aggasztónak tartják, hogy "Marosvásárhelyen, szeptember 29-én az SZKT gyűlése etikailag megrovásban részesítette Tőkés László püspök urat, az RMDSZ tiszteletbeli elnökét. Tőkés László meggyőződésből, népe iránti felelősségből és szeretetből bátorsággal kész volt mindig vállalni 1989 előtt és után nehéz viszonyok között az igazságért és a szabadságért folyó küzdelmet másokért, értünk is. Tőkés László nemzetközi tekintélyű képviselője az erdélyi magyarságnak, mégis oly sokszor elszigetelték, lemondásra kényszeríteni akarták, lejáratásával megsemmisítésére törekedtek. Bűn mások tekintélyét megbélyegzéssel rombolni, és úgy próbálkozni az érvényesülés, felemelkedés lépcsőin felfelé ívelni, nagynak és hatalmasnak, sőt erkölcsösnek tűnni. 11 év alatt sikerült az erdélyi magyarságot szétverni, a "temesvári élőláncot" széttépni, amelyet Tőkés László küzdelme összefogott, összetartott. Vegyék észre már romokban van közösségi életünk.Tartsanak önkritikát!..." A levelet aláírják: Hegyi Sándor ref. lelkipásztor dr.Oláh József orvos, dr. Pop József orvos, Komoróczy György újságíró, dr.László Dénes orvos, dr. Lőrinczi Csaba orvos, dr. Pelok Benedek orvos, dr. Kinda Levente orvos, Füley László vegyészmérnök, Incze Béla ny. mérnök, Szőke László újságíró, Balázs Árpád szerkesztő, dr. András Zoltán orvos, Nagy Pál ifjúsági vezető, Péter Péter gépészmérnök, dr. Szentannai Dénes orvos, Orbán Attila közgazdász. /Tőkés László védelmében. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 12./
2001. december 19.
Megjelent Péntek János nyelvész, kolozsvári tanszékvezető egyetemi tanár A nyelv ritkuló légköre /Komp-Press Kiadó, Kolozsvár, 2001/ című, a szerző szociolingvisztikai dolgozatait tartalmazó kötete. Ez a tudományág a nyelv és az azt használó társadalom viszonyát vizsgálja. Az erdélyi magyarság jelenlegi nyelvi állapota összességében nem nevezhető jónak. Péntek professzor szóban forgó könyve ezen az állapoton képes javítani, ha: tanulmányait tüzetesen böngészik a pedagógusok, szociológusok, papok, újságírók, a rádió és a televízió munkatársai, és nem utolsósorban a politikusok. Az államnyelv dominanciája következtében ugyanis elsorvadnak a nyelv fontos belső változatai, használatbeli visszaszorulás tapasztalható, foszlanak, szűkülnek a szórványok. - A kisebbségi szórvány úgy alakul ki, hogy az eredetileg kompakt(abb) közösség szórványosodik el, mintegy megritkul az anyanyelv légköre - állapította meg Péntek János. /Komoróczy György: Anyanyelvünk vérkeringési zavarai. Péntek János új könyvéről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), dec. 19./
2002. január 10.
Arra a kérdésre: Mit jelent az ön számára az anyanyelv? Csoóri Sándor válasza ez volt: – Erről a dologról csak szemérmesen tudok beszélni, s ráadásul pályafutásom alatt most vagyok először olyan helyzetben, hogy élő szóban kell erről nyilatkoznom. Számomra anyanyelvem mindent jelent, ami életemhez, létemhez hozzátartozik. Nemcsak általa tárul fel előttem a világ, hanem az emberi kapcsolatokat is gazdagítja, és ő maga a történelmünk is. Vannak szavaink, amelyek korszakokat élesztenek fel. Például, ha azt hallom vagy olvasom: dali pár pisztolyom – a kuruc kor, Rákóczi, Esze Tamás vagy mások, illetve egyebek idéződnek fel. Vagy ha azt hallom: bársonyon futnak perceim – József Attila életére gondolok. Az anya szó csaknem mindent felidéz, amit eszmélésem óta érzelmileg óhajtásaim közben megértem. Anyanyelvemben benne van a feszültség, a dráma, ami a magyarság életében lezajlott. Anyanyelvem jelentette és jelenti a költészetet, adott és ad lehetőséget a képzettársításokra, a költői stílusok kialakítására a kezdetektől a szürrelista irányzatokig. Anyanyelvem nemcsak szavaink összessége, hanem az emberi lét értelmezhetőségének lehetősége is. Írás közben, ha szenved is az ember, ha egy jó mondatot meg tud fogalmazni, boldogan áll fel az asztaltól. A teremtés izgalmait a nyelvben éltem át, odaköt a történelemhez, a természethez, a saját tudatomhoz, sejtelmeimhez. Filozófiai értelemben is anyanyelvem a legfontosabb esélyem és adottságom. /Komoróczy György: Csoóri Sándor a magyar nyelvről. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 10./
2002. január 24.
Udvarhelyszéki értelmiségiek egy csoportja nyilatkozatot adott ki: megdöbbenéssel szereztek tudomást az Udvarhelyi Híradó 2002. január 16-i számában arról, hogy Verestóy Attila szenátor, udvarhelyszéki RMDSZ-elnök nem fogja igényelni a magyar igazolványt, mivel vallomása szerint nem egy ilyen dokumentummal kell igazolnia magyarságát. "Erkölcsileg elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az Udvarhelyszéki Felügyelő Testületben olyan szenátor elnököljön, aki a nemzetünkkel való közösséget ilyen értelemben nem vállalja. Ezért mi, udvarhelyszéki értelmiségiek kérjük az Országos Felügyelő Testületet, hogy a legrövidebb időn belül szíveskedjék kinevezni erre a tisztségre a Kedvezménytörvény szellemiségéhez méltó, azzal azonosuló és azt felvállaló személyt, aki nemzetünk szolgálatában jó példával jár elöl." Az aláírók: Kedei Mózes unitárius lelkész; Hegyi Sándor református lelkipásztor; Albert Sándor református lelkipásztor; Dr. András Zoltán szakorvos; Komoróczy György közíró–nyelvművelő; Lőrincz György író; Dr. Farkas Csaba orvos, RMDSZ-elnök; Fülöp Lajos múzeum igazgató, RMDSZ-alelnök; Székely Attila régész–tanár; Balázs Béla, a Petőfi Sándor iskola igazgatója; Dr. Farkas Sándor RMDSZ városi tanácsos; Dr. Sebestyén Gyula orvos; Szombatfalvi József unitárius esperes. /Nyilatkozat. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 24./
2002. március 4.
Márc. 2-án tartott koszorúzó megemlékezést Székelyudvarhelyen a főtéri emlékműnél a Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének udvarhelyi szervezete. Páll László, a helyi szervezet elnöke beszédében kifejtette: az 1949-es márciusi kitelepítések évfordulója alkalmából gyűltek össze, hogy emlékezzenek a rémuralom, a vörös terror gaztetteire. Komoróczy György, a szervezet titkára a korábban elhangzottakhoz csatlakozva elmondta, hogy erről beszélni kell, mert a kitelepítések utáni generációk nem, vagy csak nagyon keveset tudnak erről a történelmi igazságtalanságról. /Emlékező kitelepítettek. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 4./
2002. április 4.
Megjelent a Litera Könyvkiadónál /Székelyudvarhely/ Veres Péter muzeológus szerkesztésében egy zsebkönyv, tartalmazza gróf Apponyi Albertnek, a magyar békedelegáció elnökének 1920. január 16-án Trianonban elhangzott beszédét és a magyar kedvezménytörvényt. /Komoróczy György: Hasznos kiadvány. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 4./
2002. június 14.
A közelmúltban, a Magyar Írószövetség Szabó Zoltán-díjjal kitüntette Lőrincz György székelyudvarhelyi írót a szociográfiai műfajban kiemelkedő munkásságáért. A díjátadás jún. 6-án történt Budapesten, az Írószövetség Bajza utcai székházában. Ebből az alkalomból nyilatkozott Lőrincz György. A díjat két munkájáért kapta. Az egyik 1982-ben, a másik csak a ’89-es fordulat után jelent meg (magukra maradt öregekről, árvaházakról, gyermekotthonokról, illetve embersorsokról szól). A falu gondja számos novellájában jelen van. A falu a megtartó erő ma is. Éltetni és erősíteni kell. A falu élete ma nyomorúságos. A föld visszaadásakor a falu népe üres kézzel maradt, gépek nélkül. Romániában a falu élete teljesen rendezetlen. Udvarhely környékén például az utakat száz év óta nem javították meg rendesen. A nyugati értelemben vett falu Székelyföldön nem létezik. Számos székely faluban 19. századi állapotok tapasztalhatók. Amilyen gépesítést megvalósított a magyar állam 1940–1944 között, arra a székely parasztemberek mint pozitív folyamatra emlékeznek. Akkor volt kedvezményes hitel gépekre, vetőmagra, állatra és egyebekre. - Falun ma sincs értelmiség, így a papnak és a kántor-tanítónak kell irányítania a gazdasági életet is. /Komoróczy György: Romániában a falu élete teljesen rendezetlen. Beszélgetés Lőrincz György Szabó Zoltán-díjas íróval. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 14./
2002. július 2.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének /AESZ/ 7. füzeteként jelent meg korlátozott példány-számban két esztendővel ezelőtt a Román-magyar közigazgatási szójegyzék című kötet. Az azóta eltelt időszakban tovább dolgozott a Román-magyar közigazgatási szótár megteremtését célként kitűző munkacsoport, ennek eredménye a nemrég Sepsiszentgyörgyön megjelent kötet, az Illyés Közalapítvány és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával kiadott szótár. Előszavában Péntek professzor - a szótárt kiadó AESZ elnökeként - leszögezte, hogy elsősorban azoknak a közigazgatási, önkormányzati hivatalnokoknak az igényeit szeretnék kielégíteni, akik természetesnek tartják és vállalják a magyar nyelvű ügyintézést. - Az AESZ hírlevelének, a Hírhordónak júniusi számában Komoróczy György számolt be "A Magyar Nyelv Napjai Marosvásárhelyen" című áprilisi rendezvényről. - Murádin László a 75 éves Bartha János munkásságát méltatta. /Nyelvőr. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), júl. 2./
2002. augusztus 3.
A háromszéki földbirtokos családokat 1949-ben elhurcolták Dobrudzsába, a rizsföldekre, a sertéshizlaldákhoz. Szántaniuk kellett, priccs és barakk volt az osztályrészük. A deportáltak kényszermunkát végeztek, volt köztük diplomás tanár, orvos, jogász, mérnök, művész, férfi és nő, öreg s fiatal. Egyikük, uzoni Temesváry Jánosné Gerlóczy Mariette megrázó könyvet írt a kitelepítésről, a dobrudzsai évekről, a világ torz változásáról /Két ország közt félúton, Csíkszereda/, és aki az 1990-es évek elején a Kovászna megyei Uzonban visszakapott, kastélynak is beillő udvarházát a falunak adományozta. /Komoróczy György: Háromszék - Dobrudzsa - Székelyudvarhely. Nagybányai Bányay Sándorné emlékére. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 3./
2002. október 12.
Csíkszereda legnagyobb lakótelepén, a Bethlen negyedben háromezer lélekszámú a református egyházközség. 1993-ban elkezdődött a Bethlen negyedben a templomépítés, 1995. júl. 16-án Csiha Kálmán akkori erdélyi püspök végezte a templomszentelést. Azóta ifjúsági házat is építettek. Következik az emelet, a könyvtár és a hiányzó templomtorony. Az ifjúsági házban ismeretterjesztő előadások lesznek, továbbá ifjúsági bibliaórák. Van negyedévenként megjelenő újságjuk is, a Gyülekezeti Levél. /Komoróczy György: Torony is épül a Bethlen negyedben. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 12./
2002. október 22.
Okt. 19-én Marosvásárhelyen tartotta ez évi közgyűlését az erdélyi magyar történelmi illetve az 1949 márciusában kitelepített földbirtokos családokat magába tömörítő Castellum Alapítvány. A Haller Béla, Kerekesné Béldi Mária és Torma Miklós elnökségi tagok által vezetett közgyűlésen szó volt az alapítvány és a sajtó viszonyáról, a jogcím nélkül elkobzott vagyonok visszaszolgáltatásának vagy kártérítésének helyzetéről és a Wass Albert-per újrafelvételéről, melynek célja az író rehabilitálása. A mai romániai társadalomban még mindig érződik számos esetben a kommunista diktatúra által a fejekbe sulykolt merőben téves osztályharcos szemléletmód. A feltett kérdésekre Kelemen Attilla parlamenti frakcióvezető, a Castellum Alapítvány tagja válaszolt. /Komoróczy György: Közgyűlést tartott a Castellum Alapítvány. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 22./
2002. november 12.
Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének Sepsiszentgyörgyön megjelenő hírleve, a Hírhordó októberi számában az illyefalvi, a mogyoróskai, a veszprémi nyári anyanyelvi táborról olvasható élménybeszámoló a részt vevő diákok-tanárok tollából. Kósa András a Kárpát-medencei magyar nyelvű oktatásról szóló eszmefuttatását, Komoróczy György helységneveinkről írott jegyzetét, Erdély Judit az anyanyelvi versenyekről fogalmazott álláspontját teszi közzé a hírlevélben. A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének Hírlevele a Szent László Római Katolikus Gimnázium alapításának és fejlődésének történetét hozta. /Hírlevelek, hírek. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 12./
2002. december 23.
Székelyudvarhelyen dec. 21-én átadták a Pro Urbe-díjakat, a polgármesteri díszokleveleket. Szász Jenő polgármester díszoklevéllel tüntette ki dr. Szakács István Pétert irodalomtörténeti és irodalmi munkásságáért, Wass Albert életművének népszerűsítéséért, Komoróczy Györgyöt a több évtizedes nyelvművelő és -őrző munkájáért, Elekes Gyula tűzzománcművészt az Európa-szerte ismert képzőművészeti munkásságáért, Szabó K. István rendezőt rendezői tevékenységéért. Díszoklevélben részesültek a Ferenc-rendi nővérek, akiket gyermeknevelő és szociális-karitatív tevékenységükért tüntettek ki. /Pro Urbe-díjak Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 23./
2003. január 9.
Tavaly decemberben Budapesten az Anyanyelvápolók Szövetsége Lőrincze-díjjal tüntette ki a magyar nyelvtudományban és nyelvművelésben kimagaslót alkotó Murádin László kolozsvári nyelvészt, tudományos főkutatót. Péntek János egyetemi tanár után ő a második erdélyi magyar nyelvtudós, aki átvehette díjat. Murádin évtizedeken át vezette a kolozsvári Igazság napilap nyelvművelő rovatát, napjainkban a lap utódjában, a Szabadságban folytatja ismeretterjesztő munkáját. Nyelvművelői kötetei: Anyanyelvünk művelése; Szavak titka; Szavak színeváltozása; Anyanyelvünk ösvényein; A hely, ahol élünk. Egyedül jelentette meg A romániai magyar nyelvjárások atlasza című munkáját. Elmondta: "Az erdélyi magyar nyelvművelés ma már küzdelem. Küzdelem nyelvünk fokozatos elrománosodása és elrománosítása ellen, küzdelem a magyar nyelvért, a magyar nyelv megőrzéséért. Egyik oldalon áll a magyar közösség, mely természetes módon küzd nemzeti öntudatának és anyanyelvének megtartásáért, a másik oldalon ott áll a hatalom, amely mindent megtett és megtesz az egységes állameszmény érdekében a nemzetiségek, elsősorban a jelentős magyar kisebbség elsorvasztásáért, elrománosításáért." /Komoróczy György: Lőrincze-díj Murádin Lászlónak. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 9./
2003. január 22.
Castellum Értesítő a címe az erdélyi magyar történelmi családok negyedévenként megjelenő tájékoztató lapjának. A legfrissebb, 2002. decemberi számban olvasható például marosvásárhelyi emlékezés a diktatúra útlevéladó gyakorlatára. Hírt adnak arról, hogy Emlékkönyv készül (tízéves a Castellum Alapítvány). Az Értesítőt Haller Béla, Tisza Kálmán, Torma Miklós, Ugron Ádám és Ugron Zoltán szerkeszti Marosvásárhelyen. /(Komoróczy György): Castellum Értesítő. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 22./
2003. február 6.
Csoóri Sándornak most van a születésnapja, febr. 3., a kedvezménytörvény megőrzésére tett kezdeményezése ismert. A jeles költő és író az egyik leggyakrabban idézett élő szerző az iskolások anyanyelvi versenyén. Mit jelent az ön számára saját anyanyelve? - tette fel a kérdést a lap munkatársa Csoóri Sándornak. A költő válaszában leszögezte: "Számomra anya- nyelvem mindent jelent, ami életemhez, létemhez hozzátartozik. Nem csak általa tárul fel előttem a világ, hanem az emberi kapcsolatokat is gazdagítja és ő maga a történelmünk is. Vannak szavaink, amelyek korszakokat élesztenek fel. Például, ha azt hallom vagy olvasom: dali pár pisztolyom - a kuruc kor, Rákóczi, Esze Tamás vagy mások, illetve egyebek idéződnek fel. Vagy ha azt hallom: bársonyon futnak perceim - József Attila életére gondolok. Az anya szó csaknem mindent felidéz, amit eszmélésem óta érzelmileg óhajtásaim közben megértem. Anyanyelvemben benne van a feszültség, a dráma, ami a magyarság életében lezajlott. Anyanyelvem jelentette és jelenti a költészetet, adott és ad lehetőséget a képzettársításokra, a költői stílusok kialakulására a kezdetektől a szürrealista irányzatokig. Anyanyelvem nem csak szavaink összessége, hanem az emberi lét értelmezhetőségének lehetősége is. Írás közben, ha szenved is az ember, ha egy jó mondatot meg tud fogalmazni, boldogan áll fel az asztaltól. A teremtés izgalmait a nyelvben éltem át, odaköt a történelemhez, a természethez, a saját tudatomhoz, sejtelmeimhez. Filozófiai értelemben is anyanyelvem a legfontosabb esélyem és adottságom." /Komoróczy György: Csoóri Sándor köszöntése. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 6./
2003. február 20.
Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Tanítóképzőben a középfokú tanítóképzés mellett néhány éve elkezdődött a főiskolai képzés is, a felsőoktatási tanintézet szintén a nagy meseíró nevét viseli: Benedek Elek Tanítóképző Főiskola. 1997-ben felvetették a tanárok, hogy át kellene térni a főiskolai tanítóképzésre. Az udvarhelyiek magától értetődően a magyar nyelvet jelölték meg az oktatás nyelveként. Az egyetem rektorátusa hallani sem akart magyar nyelvű tanítóképző főiskoláról, végül mégis beleegyeztek. 1998-ban megszületett a miniszteri rendelet: Romániában a tanítóképzés csak főiskolai szinten történhet. 1999-ben indult is az első évfolyam a Benedek Elek Tanítóképző Főiskolán. Román vidéken nagy volt az ellenállás a főiskolai oktatás bevezetése ellen. A miniszter asszony végül úgy rendelkezett, hogy maradjon meg a középiskolai tanítóképzés is, így 2001-től párhuzamosan folyik Romániában ez a szakoktatás. A főiskolára felvételizők közt szép számmal akadnak olyanok is, akikből hiányzik a hivatástudat. Ami a magyar nyelv és irodalom körébe tartozik főiskolai tananyagként, azt Antal Sándor egymaga tanítja. Tanít leíró nyelvtant, általános nyelvészetet, nyelvtörténetet /jelentéstannal, szövegtannal együtt/ és irodalmat. Mindezek mellett létezik anyanyelvi tantárgy-pedagógia, szakmódszertan, beszédkészség-fejlesztés. Antal Sándornak nincs könnyű dolga, de ez a jelenlegi helyzet. A főiskola a kolozsvári egyetem pedagógia-lélektan tanszékéhez tartozik, ők pedig azt tartják, hogy az intézet elsősorban pedagógiai irányultságú. Ezért a pedagógia és lélektan körébe tartozó tantárgyak aránya a főiskolán jóval meghaladja az ötven százalékot, mintha erre a szakra képeznének tanárokat vagy kutatókat. Sőt, kutatási tantárgyak is vannak, holott arra a tanítónak vagy óvodapedagógusnak semmi szüksége nincs, viszont alapos, megbízható magyar nyelvi tudásra annál inkább. Tanulmányi útmutatóik vannak, nem jegyzetek, körülbelül 70-80 oldalasak, a könyvtáruk viszont elég jól felszerelt. /Komoróczy György: Döcögő főiskolai oktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 20./
2003. március 8.
A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) székelyudvarhelyi szervezete az 1949. márc. 2-i kitelepítések, deportálások évfordulóján a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezett. Páll László, a POFOSZ székelyudvarhelyi elnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, hogy fiatalemberként 1961-ben tizenöt évi börtönre ítélte a kolozsvári hadbíróság. 1956-ban elsős gimnazista volt, társaival szovjet- és kommunistaellenes röpcédulákat terjesztettek az iskolában. 1959-ben egyesítették Kolozsváron a magyar egyetemet a románnal, s ennek mintájára Szászrégenben a középiskolákat is egyesítették. Páll László diáktársaival aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, hogy tiltakozzanak a magyar iskolák elsorvasztása ellen. Tekintélyes földrajzi területre kiterjedt aláírásgyűjtési kezdeményezésük, már huszonöten voltak szervezők, amikor két személy felvetette, hogy nem aláírással, hanem fegyverrel kell tiltakozni. Kettejüknek pisztolyuk volt, később kiderült, ők a szekusok beépített emberei voltak, tőlük kapták a pisztolyokat. A besúgók miatt mindannyian lebuktak. Páll Lászlót 1960-ban tartóztatták le. Tizenegy hónapi vizsgálati fogság után kimondták az ítéletet, melynek szövegében benne volt a fegyveres összeesküvés kifejezés is, aminek a valósághoz semmi köze sem volt. A kényszermunka börtönéveit a Baraganban, majd a Duna-deltában töltötte, mintegy ezer társával a peripravai gulágra került. Rabruhájukon a CR jelzés volt, jelentése: contrarevolutionar (ellenforradalmár). A börtönben a magyarok százalékaránya jóval meghaladta azt a számot, amelyet a népszámlálások jegyeztek. A börtönben iszonyúan nehéz munkájuk volt. Például gátat építettek, három és fél köbméter földet kellett eltalicskáznia egy nap egy fogolynak minimum ötven méter távolságra, ez volt a norma. Ha a brigádos azt jelentette, hogy X. Y. nem teljesítette a normát, este vizes lepedőt terítettek rá, és huszonötöt vertek a fenekére. Csavargónak, banditának nevezték őket. Páll 1964-ben az általános amnesztiával szabadult. Megjegyezte, hogy a diktatúra bukása után tizenhárom évvel még nem történt meg a jogi értelmében vett rehabilitálásuk, pedig a kérdést a POFOSZ országos elnöke, Ticu Dumitrescu volt szenátor is felvetette. /Komoróczy György: Késik a volt politikai foglyok rehabilitációja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./
2003. március 17.
Maszelka János festőművész legújabb tárlata látható városában, Székelyudvarhelyen. Márc. 16-án, a tárlatnyitón bemutatták a Székelyudvarhelyért Könyvek legújabb kötetét is. A sorozatban azokat az udvarhelyi, köztiszteletben álló személyiségeket mutatják be, akik a közösség számára erkölcsi példát jelentenek. A kötet Maszelka János életét, művészi pályáját mutatja be, a könyvet Komoróczy György szerkesztette. A sorozat első kötete tavaly jelent meg Az udvarhelyi polihisztor címmel, és az akkor 100 éves, ma már néhai Mátéffy Béla életéről nyújt átfogó képet. /Tóth Adél: Könyvbemutató Maszi bácsiról. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 17./
